Interjú Gerõ Péterrel, a Gestor-csoport tulajdonos vezetõjével - Eljött a továbblépés ideje
Húsz éve, gyakorlatilag a kezdetektõl van jelen az ingatlanpiacon, szinte valamennyi területen kipróbálta magát, foglalkozott vagyonkezeléssel, beruházással, fejlesztéssel, tanácsadással, értékesítéssel, fellendülések és korrekciók sorozatát asszisztálta végig. Hogyan látja ma a piacot, merre tart a gazdaság lassulásának és a jelzálogpiaci válságnak az árnyékában?
Hatalmasat léptünk elõre minden területen. Óriási a fejlõdés, rengeteg lakás épült, más kérdés, hogy milyen minõségben, megváltozott a finanszírozási környezet és kialakult a profi ingatlanfejlesztõk köre. Ugyanakkor a bõvülés új kérdéseket vetett fel, amelyekre még csak most tanulgatják a választ a piaci szereplõk. Vegyük például a legkockázatosabb területet, a lakásépítést. Elképesztõen keskeny a sikert a kudarctól elválasztó mezsgye. Borzasztó sokat kell invesztálni a jogerõs, végrehajtható építési engedély megszerzéséig egy projektbe. És már az elején döntést kell hozni olyan, az üzemeltetést alapvetõen meghatározó kérdésekrõl, amelyek csak évek múlva válnak aktuálissá. Gondolok itt például az alapító okirattal kapcsolatos anomáliákra, ez csak egy a projekt sorsát meghatározó olyan szakmai feladatok közül, amelyekkel a fejlesztõk korábban nem foglalkoztak.
Ez azt jelenti, hogy a fejlesztõk számára a specializálódás a követendõ út. Ugyanakkor jó pár beruházó több területen is kipróbálja magát.
Igen, mert a diverzifikáció csökkenti a kockázatot. Csakhogy az ingatlanfejlesztés sikere leginkább a legszélesebb értelemben vett helyismereten múlik. Az építési engedélyhez ismerni kell az önkormányzatot, a fõépítészi irodát, a szabályozást, a lakókat, a szomszédokat, a szokásokat, a helyi vállalkozásokat - és még akkor is sok a buktató, így egyre kevesebben építenek.
Egyre nagyobb projekteket.
A mûfaj bonyolultsága miatt ez teljesen normális. A kockázat óriási, és a befektetett tõke megtérülése nagyon kérdéses. Fõleg egy olyan területen, amelynek a korszerû szabályozása, ösztönzése egyelõre még várat magára. A régi, elsõsorban mûemlék épületek felújítására gondolok, amit a jelenlegi rendszer egyáltalán nem ösztönöz. Valamit ledózerolni és újat építeni a helyébe egyszerû, de Budapest vonzerejét nem az ilyen beruházások táplálják. Még sincs semmilyen megoldás arra, hogyan õrizzük meg az építészeti értékeket úgy, hogy a mai kor követelményeinek is megfeleljenek.
A zsidónegyedre gondol?
Elképesztõ állapotúak az ottani házak, de sajnos nincs kilátásban épkézláb megoldás. Hiába képesek a tervezõk alternatívákat kidolgozni, a városvédõk és a fejlesztõk közötti szembenállás kezelésére nincs felkészülve a szabályozási környezet. Mint ahogy a különleges épületek létrehozását sem támogatja semmi, akár új építésrõl, akár felújításról legyen szó. A piac egyelõre adós az ezekre a problémákra adandó válaszokkal, pedig a komoly tartalékok az üres telkek beépítése miatt a felújításban, rehabilitációban rejlenek.
Irodaboom és plázaláz, meddig tartható ez a fejlõdési ütem?
A kereslet és a kínálat soha nem nõ egy mással párhuzamosan, de akármilyen alacsony legyen is a gazdasági növekedés, akkor is van egy belsõ, szerves keresletbõvülés, egyszerûen a cégek létébõl fakadóan. Magyarország preferált helyszín a nemzetközi outsourcing területén, ez jelentõs irodaigényeket gerjeszt a piacon. A befektetõi érdeklõdés is intenzív, még a nem teljesen bérbe adott épületek iránt is. Elsõ osztályú irodákat és bevásárlóközpontokat tudunk építeni, ez már bebizonyosodott, csakhogy ezek a fejlesztések nagyon egysíkúak. Szerintem eljött az ideje az olyan projekteknek, amelyeket a beruházók egyedül nem, csak a lokális szereplõkkel, az õket képviselõ önkormányzatokkal összefogva tudnak megvalósítani. Elõadótermek, koncerttermek, klubszerû sportközpontok, jövedelemtermelõ környezetbe ágyazott kulturális központok hiányoznak a városból. Olyan projektekkel lehet továbblépni, amelyekben a fõ funkción túl valami más is helyet kap, legyen az akár mûvészettel vagy sporttal kapcsolatos. Ma az egyszerû halandót be sem engedik az új irodaházakba, azok olyanok, mint a falanszterek, az új funkciók viszont nyitottabbá, élõbbé teszik a környezetet. Oldódhat az éles határvonal a munka és a szabadidõ között. Véleményem szerint a piac elkerülhetetlenül ebbe az irányba fog fejlõdni, hogy elõbb vagy utóbb, az a fejlesztõk és a helyi önkormányzatok együttmûködésén múlik.
Szerzõ: Szepesi Anita
Forrás: Napi Online
|
|
Médiaajánlat
|
Közvetítõi árak
|
Kapcsolat
|
Jogi Nyilatkozat
